2015. október 29., csütörtök

Hatodik Fejezet

Demon
Hatodik Fejezet
Vacsi és tábortűz
 - Szia, Elli - köszöntem a telefonba. Miután befejeztük a meditálást, a szobában voltunk. Petra aludt, Lilla meg képregényt olvasott, úgyhogy gondoltam felhívom Ellt.
 - Hahó! Mi újság? Milyen ott? Nagyon rossz? Haza akarsz jönni? - bombázott a kérdéseivel.
 - Nos, nem is tudom... Első nap, még nincs nagyon véleményem. Inkább ismeretlen, mint rossz. De vannak jó szobatársaim, ez talán pozitívum.
 - Jaj, akkor jó... Képzeld... Randiztam ma Krisszel!
 - Mi? A kosaras Krisszel, vagy a stréber Krisszel?
 - Egyértelműen a kosarassal. - nevetett - Reggel felhívott, hogy elmennék-e vele ebédelni... És tök jól sikerült, és... Ahhh nagyon jó most. - szinte láttam, ahogy vigyorog. - De ha veled nincs minden rendben, akkor hívj, jó? Bármikor meghallgatlak!
 - Rendben, kedves tőled... De ez nagyon jó! Lehet, hogy lesz még valami ezzel a Krisszel... 
 - Remélem. - kuncogott, aztán egy kicsit hallgatott, hallottam valami háttérzajt, aztán beleszólt a telefonba - Istenem, mennem kell. Anya nem hagy békén a takarítással... Millió puszi, érezd jól magad! Szia.
 - Köszi, szia... 
Miután letettem, befeküdtem a Lillához közel lévő ágyamba.
 - Ki volt az? - kérdezte egy kis idő után.
 - Csak a barátnőm, Elli...
 - Oké. Még van egy csomó időnk vacsiig. Aludjunk.
 - Jó ötlet.

----

- MINDENKI ÉBREDJEN, VACSORA - üvöltötte el Tibi már vagy hatvanadszorra. Mi már kinyitottuk a szemünket, és lassan kezdtük összeszedni magunkat, de valaki ezek szerint még mindig aludt.
 - ÉRTETTÜK - ordibálta vissza valamelyik fiú, talán Ricsi.
 - Ne szemtelenkedj! - hallottuk, aztán összemosolyogtunk. Szinte biztos, hogy Ricsi volt az. Eddig vele gyűlt meg a baja Tibinek, ahogy észrevettem. - A padoknál várlak titeket.
Kimentünk, de még csak ketten ültek kint, Éva meg... Hmm, hogy is hívják?... Talán An, plusz ugye Tibi. A tányérok meg a poharak már fel voltak tálalva, és a kaja is ott volt, mindenki szedhetett magának... Virslit. Igen, virsli volt a vacsora, ahogy közelebbről észrevettem. Utánunk még egy pár fiú, majd mindenki lassan kijött és leült. Szedtünk magunknak, aztán mindenki a saját szobatársaival kezdett beszélgetni, kivéve minket, mert Lilla terve (ahogy öltözködésnél elmagyarázta), miszerint megpróbálja féltékennyé tenni Ádámot, most életbe lépett. Botit nézte ki magának, és mellé ült, hogy pont Ádámmal szembe legyenek. Láthatóan flörtölt vele, amin én csak magamban nevettem, szegény Boti meg azt se tudta, miért szól hozzá bármelyik lány is. Boti (mint megtudtuk) griff. Wow! Egy madár-ló szerűség... Na az milyen király!
 - Nna. - huppant le mellém hirtelen Levi. - Ideadnád a mustárt?
 - I-igen - habogtam, és a kezébe adtam a szószt.
 - Te, változtál már át?
 - Egyszer... Miért?
 - Elég tapasztalannak tűnsz. Mint egy normális ember. Tök simán megúszhattad volna ezt a tábort...
 - De mégis itt vagyok - vigyorodtam el.
 - Ja. Elég gáz.
 - Az. - bólintottam. - Mindig is tudtad, hogy démon vagy?
 - Persze. Szerintem itt a többség kisgyerek kora óta tudja. Miért? Te talán nem?
 - Összesen... Mennyi ideje?.. 2 napja tudom.
 - Micsodaa? - röhögött fel. - Peches vagy. Én a helyedbe még mindig a szobámba zárkózva depressziós lennék. Ilyen jól bírod?
 - Azt hittem, nem, de ezek szerint elég jól. Viszont most csak sodródom az árral. Talán még fel sem fogtam, hol vagyok.
 - Az lehet. Én sem. De annyira nem is rossz a helyzet. Csak majd figyelj oda a riválisaidra.
 - Mi? Lesz nekem olyan?
 - Talán. Ez egy kiképzés, és harmincan vagyunk. Előfordulhat.
 - Kösz a jó tanácsokat - húztam össze a szemem.
 - Nagyon szívesen. Doroti, ugye? Megjegyeztem - biccentett, majd felállt, és átült egy másik padhoz, a szobatársaihoz. Gondolom.

----

Később kiültünk a tábortűzhöz, de még most sem beszélgetett az egész társaság együtt, inkább kis csapatokba verődve sztorizgattunk. Én Lillával ültem le, és gumicukrot eszegetve mesélte, hogy hogyan sikerült a terve. Szerinte Ádámnak kicsit szúrta a szemét a dolog, úgyhogy bejött. Én néha meséltem a sulis dolgaimról, de igazából nagyon egyikünk se akart arra gondolni, hogy 'ha most otthon lennénk', mert fájdalmas volt a tény, miszerint 3 hónapig nem lehetünk otthon. Emiatt egy kis honvágy is feltört bennem, sajnos.
Körül néztem a többieken. Petra Zolival ült, és szerényen beszélgettek. Egész cukik voltak együtt. Levi Balázzsal ült, Tessza Csillával és Bogival, az ikrekkel; volt egy fiú-csapat, köztük Ádám, Lilla kiszemeltje, a legjobb barátja, mint láttam.. azt hiszem Dávid.. vagy Dani?! És az a másik fiú, annak viszont tényleg nem tudom a nevét. Tippem sincs. Csak azt tudom, hogy kentaur.
Egyébként aránylag mindenki jól érezte magát, szerintem csak a bús ábrázatú Viki ült egyedül és nézelődött csendben.
 - Asszem' én visszamegyek a szobánkba. Jöttök? - lépdelt hozzánk egy idő után Petra.
 - Doroti? - nézett rám Lilla.
 - Menjünk - bólintottam, mire mindketten feltápászkodtunk. Már egészen besötétedett, kísérteties hangulat keletkezett. A tűz hatalmas lángokban égett, a kriptidek arcára vetült a narancssárgás fény. Kora-nyárhoz képest egészen meleg volt az idő, habár a fázósabbak már kis kardigánban, vagy pulcsiban ültek.

----

A saját szoba első és legfőbb előnye a saját fürdő, még ha az olyan kicsi is, hogyha meg akarod mosni a kezed, akkor már a zuhanytálcában állsz.
Miután mindenki lezuhanyozott, leültünk a szőnyegre beszélgetni. Meséltünk egymásnak a gyerek korunkról, elmondtuk egymásnak a kedvenc színünket, a kedvenc filmünket, sorozatunkat, meséltünk cikis sztorikat, vagy olyanokat, amiken régen csomót nevettünk. Kitárgyaltuk a táborban lévő cuki-pasikat, és azokat, aki nagyon nem szipmatikus.
 - Pfuu.. én nagyon nem bírom Tesszát - mondta Lilla fintorogva - Régen együtt jártunk általánosban.
 - Tényleg? - tátotta el a száját Petra - Az durva.
Igazából kiderült, hogy Petra nem is olyan visszafogott, mint aminek látszik. Mindenen nevet, és folyton olyan kifejezéseket használ, amin mi nevetünk.
 - Álmos vagyok. - ásítottam - Én alszom, oké?
 - Én is. Jézusom, fél egy! - tátotta el a száját Petra.
 - Az még nincs is olyan korán - röhögött Lilla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése