Demon
Ötödik Fejezet
Ott, Pécsen
- Jól van - csapta össze a kezét Tibi (mint megtudtuk, ez a neve) -, először ki osztom a szoba-társakat, kipakoltok és itt találkozunk.
Velem egy szobában van Lilla, aminek eléggé örültem, mert szerintem egész jóba lettünk. Még volt egy szobatársunk, Petra. Ő is vámpír volt, bár kicsit szótlanabb. De nem tűnt ellenszenvesnek, úgyhogy boldog voltam.
Mások is elégedettek voltak a szobatársaikkal, bár néhányan nyafogtak egy sort. Míg pakolásztunk és elfoglaltuk az ágyainkat, Lilla arról beszélt, hogy tök helyes fiúk vannak itt, szerinte nem is lesz itt olyan rossz.
- Csak Zoli... Zolit hagyjátok - szólalt meg halkan Petra, mire odakaptuk a fejünket.
- Hé - vigyorodott el Lilla - Ti együtt vagytok? - a kérdésre Petra nagyon elpirult.
- Izéé.. Ne mondjátok senkinek, jó?
- Lakat a szánkon - ígértem neki.
- Egyébként én azt az Ádámot néztem ki, ha így hívják... - folytatta Lilla az áradozást, mire csak felnevettem - Miért, te hogy állsz? Biztos vagyok benne, hogy ki néztél már itt valakit.
- Rosszul tudod. - húztam a számat - Senkit nem néztem ki!
- Na jó, majd még meglátjuk...
Pakolás közben mindenre odafigyeltem, hogy tényleg itt van-e minden, de nem tűnt hiányosnak egyik táskám sem. Szépen beosztottuk a szekrényeket is, és miután végeztünk, fáradtan dőltünk hanyatt az ágyainkon.
- Hulla vagyok. - szuszogott Petra.
-----
Miután kicsit pihentünk az egyáltalán nem kényelmes, ronda, zöld paplanos ágyakban -ami nekem az ablak alatt van- kiléptünk a szobánkból.
Tibi már ott várt ránk.
- Nos, mindenki készen van? - kérdezte, mire egy pár igen-t kapott -Akkor... Reggel hétkor kelés, futás, gimnasztika, erősítés. Mindenki átöltözik, reggeli a padoknál. Utána mindenki segít az aznapi pályát felállítani, a nagy szobában lesz a meditációs szoba. Hogy erre miért van szükség? Minden délután fél órát meditál mindenki, hogy rendben legyen a kontrollációtok, értettétek?
- És milyen kiképzések lesznek? - tette fel a kezét Laura.
- Vérfarkasoknak erőirányítás, vámpíroknak átváltozás-gyakorlás, a démonoknak a gondolatolvasás fejlesztése, illetve aki még tud repülni, annak gyakorlása. A többieknek pedig mindig más. Nem azért gyakoroljuk ezeket a vérfarkasokkal, hogy erősebbek legyenek, hanem hogy tudják az erejüket irányítani. Képességet csak órák közben lehet használni, máskor tilos. Tízkor legkésőbb villanyoltás. Ma este kint tábortűz.
- Az.. Azt minek? - kérdezte Zita.
- Ti is szeretnétek ismerkedni, nem? Itt van. A hétvégék a következők lesznek: szombaton nyolckor kelés, futás, itthon meditálás. A vasárnap teljesen szabad, de tízig mindenkinek fel kell kelni. Ilyenkor mehettek a közeli boltba vásárolni, de az alkohol tilos. Értettétek?
- Igen - felelte mindenki.
- Rendben. Akkor mivel már lassan ebéd, de most ettetek, ezért öltözzetek át, futunk. Aztán meditálás, és a nap többi része szabad. Mehettek. - mondta, és mindenki az infókat próbálgatta megjegyezni, miközben ment a saját szobájába öltözni.
-----Dávid-----
- Láttátok azt a dögös csajt? - kérdezte hirtelen Ádám.
- Melyiket? - nevettem fel.
- Ööö.. A neve... Najó, azt nem tudom, de azzal a két vámpírral van egy szobában.
- Lilla - bólintott Bálint. - Nem tudom, mit eszel rajta. Nekem inkább Zoé jön be.
- Az ki? - néztem rá, mire Ádámmal egyszerre nevettünk fel.
- Mindegy - legyintett - Pedig olyan könnyű neveket megjegyezni. - sóhajtotta.
Kimentünk, ahol már nagyjából mindenki várakozott, és beálltunk egy kicsit sem tornasorhoz hasonlító sorba.
- 8 kör futás, a motelen belül, kezdjük. - sípolt bele egyből Tibi a sípjába, mire mindenki neki iramodott. Én próbáltam nem túl diszkréten figyelni Dorotit, de aztán úgy döntöttem, mellé futok. Nem zavartatta magát, ugyanúgy futott tovább, mint eddig. Aranyos volt. De ezt még Ádámnak se merném hangosan kimondani, habár még csak most ismertem meg, szóval szerintem ez normális. A lányok egy idő után nem bírták már, ezért már csak a fiúk és egy, két lány kocogott lassan a motelek körül. Ami meglepett, az az, hogy rengeteg kis épület volt, legalább 150-200, plusz az elől lévők, amik különböző edzésekhez, meg egyebekhez lett kialakítva.
A 8 kör futás után mindenki lihegve dőlt le a fűbe, még a fiúk is úgy nyavalyogtak, mint a lányok szoktak, bár ők most furcsán csendben voltak.
- Elég edzetleneknek tűntök, de ne féljetek, majd még javítunk rajta - bólogatott Tibi, mire néhányan elég csúnyán néztek rá, de mintha nem vette volna észre, folytatta tovább - Öltözzetek át, következik a meditáció! - dörzsölgette a tenyerét izgatottan, mire legtöbben felnyögtek, Bálint a nemzetközi jelet mutogatta neki a háta mögött, míg a lányok egymáson támaszkodva kezdtek lépdelni a saját szobájuk felé.
A szobánkban felkaptam az első gatyát és pólót, ami a kezembe akadt, az izzadt cuccokat beledobtam a szennyesbe, és kifelé kezdtem sétálni.
A "nagyszoba" előtt várakoztunk Ádámmal -amit annyira nem tudnék nagyszobának nevezni, mivel kettő üres motel szobából lett kialakítva-, mivel előttünk voltak a harmadéves Olaszok.
Miután végeztek, a többiek is megérkeztek.
- Ezek kik voltak? - nézett arra fele amerre mentek, azt hiszem Rita.
- Olaszok - legyintett Gergő.
- Aha - bólintott összehúzva a szemöldökeit.
- Mindenki menjen be - lépett mögénk a táborvezető, mire besurrantunk a szobába. - Üljetek le egy-egy szivacsra - utasított, és a szétterített szivacsokra elkezdtünk letelepedni. - Most mindenki üljön egyenes háttal, és török ülésbe. Csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, amit mondok...
Mindenki úgy tett, ahogy Tibi mondta, de engem egy kicsit frusztrált, hogy csukva van a szemem, mert egy csomóan voltunk, talán harmincra tippelném.
Körülbelül 20 percig tartott, viszont lényegesen elálmosított, ahogy szerintem mindenkit. Tibi olyanokat mondott, hogy 'Egy mezőn ültök, és hallgatjátok a csendet', és hasonló dolgokat.
- És most mindenki mély levegőt vesz, - fejezte be Tibi - és kinyithatjátok a szemeteket.
Lassan mindenki kiment, gondolom aludni a szobába egy fél órát, mivel mára ennyi volt. Már csak az esti tábortüzezés maradt hátra, ami olyan 3 óra múlva lesz, meg a vacsizás a padokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése