Tizennyolcadik Fejezet

Demon

Tizennyolcadik Fejezet

A vámpír

Az elmúlt éjszakát a borzalmas, és a kínszenvedés szavak jellemzik legjobban. Olyan volt, mintha be lettem volna drogozva, az érzékeim tompultak, hallani sem hallottam semmit, viszont a belülről emésztő fájdalom mindig ott volt.

Néha felriadtam, az ablakon holdsugár sütött be, a szobában körbe fotelokat rendeztek el, amiken páran - akiket nem tudtam kivenni a sötétségben - ülve aludtak. 

Valamint mellettem is mindig volt valaki, vagy Dávid, Lilla, Ádám esetleg Kamilla. 

Amikor következőleg felébtedtem éppen Petra volt a soros, aki két fotelt összetolt, és úgy játszott a telefonján az Angry Birds-szel, de nem volt már olyan sötét, és a szobában is csak ő tartózkodott.

- Szia - a hangom siralmasan hatott, mégis mintha normál hangerőn beszéltem volna, habár szinte biztos vagyok, hogy csak tátogtam. Megköszörültem a torkomat, mire kissé zavartan felnézett, majd elkerekedett szemekkel kezdett fürkészni. Mintha nem látott volna még életében. Zavaromban az arcomhoz kaptam, majd újabb próbálkozást tettem a beszédre, bár még mindig eszméletlenül kapart a torkom.

- Mi az? - kérdeztem rekedten, mire óvatosan megrázta a fejét, majd nekem nyújtott egy vizzel teli poharat, mire felültem. Azt hittem sokkal nehezebb lesz, de.. semmit nem érzékeltem, az egyik másodpercben még feküdtem, majd azt vettem észre, hogy már az ágy elejében ülök, és nagy kortyokban iszom a vizet. De mintha savat nyeltem volna le. A szemem kikerekedett, majd előre hajolva kiköptem az egészet, mire Petra aggodalmasan kezdett vizsgálgatni.

- Ilyenkor még nem szabad vizet innia - jött a sóhajtás az ajtóból, mire mindketten arra kaptuk a fejünket. 

Az ajtóban Kamilla állt, kezében kávéspohárral, szeme alatt a szokásosnál is nagyobb és feketébb karikákkal, két szemöldöke között mély ránc keletlezett - Hogy vagy? 

- Hm.. - tűnődtem. Már jobban voltam, sőt. Semmim nem fájt, a hallásom mintha húszszor jobb lett volna, a látásom.. úgy érzem, mintha ezelőtt egy sötét fátyolon keresztül néztem volna a világot, minden kiélesedett.

- Ami azt illeti, jól - bólagattam kettőt bizonytalanul. Mondjuk a hangom még mindig rekedt volt, a torkom pedig égett, de bizonyára hamar elmúlik..

- Az jó. - mosolyodott el megkönnyebülten, majd leült az egyik fotelbe, mire követve példáját én is helyet foglaltam.

Pár pillanatig ültünk ott némán, majd megkérdeztem azt, ami a legjobban izgatott. 

- Mi történt? - kérdeztem, ugyanis csak arra emlékszem, hogy kiúsztam a partra, és azt hiszem egy órát találtam a vízbe, bár onnantól már homályos..

- Hát.. - habozott - Ne ijedj meg, de..

- Átváltoztál - mondta Petra, mire ijedten összerezzentem.

----

Szóval, igen. Igen, igen, igen. Nem, még nem hiszem el, így nem vagyok képes kijelenteni, csak kérdezem; vámpír vagyok?
 Ezek szerint igen..
Még mindig a fotelben ültünk, a torkom összeszorult, és egy gombóc keletkeztt benne, amit akárhogy próbáltam, nem sikerült eltüntettem a nyeléseimmel. Ez nekem sok. Vagy inkább sokk. Haha, szójáték. Nem vicces.
- Khmm.. - köszörültem meg a torkom - Rendben. - sóhajtottam - Többiek?
- Éppen terepen vannak, néhányan körülnéztek, hátha van valami, de eddig még nem találtak semmit.
- Megyünk? - csillantak fel a szemeim. Ebben a pár hétben annyira hozzámnőttek, hogy már ilyenkor hiányoztak. Na, meg kíváncsi vagyok.
Petra és Kamilla összenéztek.
- Hát.. nem biztos, hogy a.. hm.. közelükbe kéne menned.. - préselte ki a száján a szavakat Petra, és érztem, hogy megválogatja szavait. Egy pillanatig nem értettem,  miért, de amikor a szemébe néztem, leesett.
- Azt hiszed csak úgy ráugornék valamelyik barátomra, hogy kiigyam a vérét? - préseltem össze az ajkaim. Egyrészről már a feltételezés is bántott, másrészről pedig, igazat adtam. Én is féltettem őket. Magamtól. Ami furcsa érzés volt.
- Figyelj, nem ezt mondom. De.. lehet, hogy előbb.. talán.. innod kéne - mondta habozva Kamilla, mire kikerekedett a szemem.
- I-i-innom? - dadogtam rémülten. Csak most kezdem felfogni ennek az egész vámpír-dolog velejáróit..
- Ami azt illeti igen.
Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Ehhez nincs gyomrom.
Hátra dőltem a fotelbe, majd felnyögtem. Na, nem. Nem, nem, nem.
- Kiből? - suttogtam.
- Mi?
- Kiből? - Ismételtem meg hangosabban. Annyira furcsa volt ezt kimondani. Gyomorfogató.
- Ööö.. hát, igazából, valaki önként vállalkozott erre, és mielőtt elutasítanád..
- Dávidból - vágott közbe megint Petra.
- Ezt igazán abba hagyhatnád - küldött felé Kamilla szúrós pillantásokat, de nem tudtam másra koncentrálni. Falfehér arccal meredtem a lányokra. Egy név ismétlődött a fejembe. Dávid, Dávid, Dávid..
Mély levegőkkel próbáltam nyugtatni magam, ahogy jógán tanultuk még nyár elején. Ez részben be is jött. Viszont fellángolt bennem a harag.
- Tuti, hogy meg van huzatva! Hogy gondolta ezt? Teljesen normális? Hagyja, hogy.. megcsapolják.. Nem komplett - puffogtam.
Az ajtón kopogtattak, majd az említett személy lépett be, felvonva a szemöldökét.
- Ki nem komplett? - kérdezte.
- Te! Mégis hogy gondoltad ezt? - kérdeztem dühösen, míg felé lépkedtem.
- Mit? - vonta fel a szemöldökét, mire még idegesebb lettem.
- Hát mégis mit? - kérdeztem gúnyosan - Hát azt, hogy belőled igyak!
- Ez az egész az én hibám. Ha.. ha nem megyünk akkor ki, akkor nem történt volna ez veled! - sziszegte.
- És emiatt késztetést érzel, hogy feláldozd magad? Kötelességednek? Mert akkor felmentelek ezalól! - kiáltottam, és a tenyeremet a combomhoz ütöttem.
- Nem.. de ez.. szeretnék neked segíteni - mondta - Ugyanis nagyrészben nekem köszönheted, hogy.. hogy átváltoztál. És igen, a kötelességemnek érzem, de én szeretném! - nézett rám könyörgően.
- De.. mi van, ha.. valami rosszul sül el? - kérdeztem nagyot nyelve. Még bele gondolva is rossz. - Ha esetleg megöllek..? - mondtam sírós hangon, mire vonásai ellágyultak, majd magához húzott.
- Bízom benned - puszilt a hajamba, majd az állát a fejemre támasztotta. Belefúrtam a fejem a mellkasába, majd mélyeket lélegeztem.
Megnyugtató, és finom illata volt. Menta és tömény erdő.
A karjaimat a dereka köré fontam, majd a nyakába furtam az arcom. Éreztem, az orrom alatt, ahogy ütemesen lüktet a vénájában a vér, és valami igazán sós, de csábító illatot. Felkuncogtam.
- Hm.. Elég csábító az illatod - suttogtam a fülébe, vigyorogva, majd játékosan megharpdáltam a nyakát, mire felnevetett.
- Na? - mormogta.
Nagy levegőt vettem, a válla fölött Petrára, és Kamillára pillantottam akik meghatottan figyelték összeölelkező alakunkat, de bíztatva mosolyogtak rám.
Még egy pillanatig mérlegeltem, majd szép komótosan odahajoltam oda, ahol legjobban látszott az ér.
Először egy puszit nyomtam rá, mire megborzongott. Majd kinyitottam a számat, és belemélyesztettem éles szemfogaimat.
Amint elértem a vénát elöntötte a számat a sós nedű. Emberi énem most elborzadva figyelte az eseményeket, míg a vámpír énem csak azt hajtogatta, hogy még, még, még.
Ittam pár kortyot, majd megparancsolva magamnak a leállást felemeltem a nyakából a fejem, és óvatosan végighúztam a nyelvem a két apró nyíláson, amik rögtön gyógyulni kezdtek.
Szégyenkezve hajtottam le a fejem majd hátrébb húzódtam tőle.
Dávid két ujja közé fogta az állam, majd kicsit felbiccentette a fejem. A bocsánatkérően néztem a csillogó zöld szemekbe. Jé, eddig észre se vettem!
De az ő szemei csak rajongást, és elégedettséget tükröztek, amitől össze zavarodtam. Hisz, most ittam a véréből.
Ki az, aki szeretné, hogy igyon belőle valaki?
Dávid kinyitotta a száját, majd becsukta, végül csak megajándékozott egy gyönyörű félmosollyal.
Össze kulcsolta a kezeinket, majd kifelé kezdett húzni.
- Amúgy tetszik a szemed! - kacsintott rám, amikor már majdnem kiléptünk az ajtón. Én megtorpantam, majd értetlenül néztem rá.
- Hogy? - a hangom furán csillingelt.
Gyorsan beszaladtam a mini fürdőbe, majd belenéztem a tükörbe.
A szám tátva maradt a látványtól. A fakó barna hajam sötétbarnán omlott vállaimra, testem karcsú volt, és kecses, hátam egyenes, arcom hibátlan, mégis a szemem okozta a legnagyobb fejtörést.
Ugyanis az eddigi tengerkék szemeim helyén ametiszt lila színűek ragyogtak.
Ez nem lehetek én.. - futott át az agyamon.
Ez a lány sokkal szebb. Irigylésre méltóan.
- Ez előtt is gyönyörű voltál. - suttogta egy hang a fülem mellett, mire összerezzentem. Karjával körbeölelte a derekam, a fejét a vállamra támasztotta, és így tanulmányozott tovább.
- Na, gyere! A többiek kiaggódják a belüket is, ha egy percen belül nem látnak.
Végigsimított karomon, majd megfogta a kezem. Egyszerre léptünk ki a fénylő napsütésbe. Eddig egy elkülönített kis faházban tanyáztam, ami körülbelül 20 méterre lehetett a moteltől.
Ráérősen lépkedtünk a fehér épület felé.
- Egyébként.. lehet tudni, hogy ki harapott meg? - kérdeztem csendesen.
- Valószínűleg csak egy vándor. A biztonságiak, vagyis egy csapat vérfarkas tálálták meg eszméletlenül a parton. Megölték, nyugi - simított végig a kezemen, mire bólintottam.
Lassan odaértünk az ajtóhoz, ahova belépve a nappaliban találtam magam, ahol 18 kíváncsi, és megdöbbent fej nézett vissza rám..

Helloka kedves olvasók, itt egy Chloe!^^
Remélem tetszeni fog ez a rész is. Nyugodtan írhattok komit is, pipálhattok, vagy iratkozzatok fel!:)
Jó olvasást!;)