Tizenhatodik Fejezet

Demon  
Tizenhatodik Fejezet
A csók

Döbbenten nézek körbe. Most komolyan? Könyörgőn nézek Lillára, de ő csak idegesen néz vissza rám, olyan "Csináld már! Ne pazarold a drága időmet".

- Na? - kérdezi Boti.

Szépen lassan elkezdem levenni a pulcsimat, amit gyorsan felkaptam mielőtt kijöttünk volna, amikor egyszer csak D felpattan. Majdnem velem szemben ült eddig, és nyugodtan figyelt.

- Meg ne fázz - mondja, majd lehajol hozzám, és ajka az enyémre tapad. Érzem mentaillatú lehelletét, és szájának puha ívét. A szívem mintha kiugrani készülne a helyéről, a fülemben a vér lüktetett.

A szemeim elkerekednek, de nem marad sok időm, hogy felfogjam mi is történik, úgyhogy mielőtt elhúzódna gyorsan visszacsókoltam. Körülöttünk egy páran 'húú'-tak, és pár pillanat múlva eltoltam magamtól Dávidot. Ő visszaült a helyére, és nem mosolygott, nem pacsizott a srácokkal, csak néha rám pillantott.

- Te jössz - lök meg Levi vigyorogva, én meg gyorsan próbálok visszakerülni nyugalmi állapotomba. Egyenleteseket lélegzem, és a pulzusom is lassan tompult.

- Ádám - nézek rá, aztán óvatosan Lillára pillantok. Ő csak idegesen az ujjait markolássza, aztán rám néz. Megrázza a fejét, de én nem engedem el ennyivel - Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Ha azt mondanám, adj puszit egy lánynak, ki lenne az? - fontolgatja a választ. 

- A húgom - vágta rá vigyorogva, mire pár lány felsóhajtva meresztett rá kölyökkutya szemeket. Elröhögtem magam, majd pontosítottam
- A csoportból - egy ideig gondolkozik, majd megvonja a vállát, és zsebre téve a kezeit válaszol:
- Lil. - az említett próbál elbújni a haja mögött, mire felnevetett. - Zoé, felelsz vagy mersz?..

És így fojtattuk a játékot. Az a helyzet, hogy nem nagyon tudtam figyelni, mivel még mindig Dávid hatása alatt voltam, de a végére egy pár emberen már csak fehérnemű vagy egy gatya volt. Mondjuk nem volt hideg, de eléggé sajnáltam Levit és Balázst, akiken tényleg már szinte semmi nem volt. Viszont kevésbé sajnáltam magamat, mert jól ki van gyúrva a felsőtestük..
Azzal zártuk az estét, hogy Bogi bejelentette; ő mindjárt elalszik, és ezzel mi is egyetértettünk. A többiek azt hiszem söröztek is, de én nem kértem.
- Hú, jó este volt - dől le az ágyára Petra - Doroti, marha cukik voltatok.
- Jaja - bólogatott Lilla - le is fényképeztem. - Felnevettem, és bebújtam az ágyamba ruhástul. Éppen készültem végrehajtani azt a jelenetet, amikor a főhősnő a csók után, teljes sötétségben, csillogó szemekkel bámulja a plafont, és meg sem próbál elaludni, mikor üzenetem jött. Megnyitottam, és nem is tudom, miért gondoltam, hogy anyu lehet az, mivel hajnali 3 van. Ismeretlentől jött. Egy kép, a csókunkról D-vel. Először egy mosoly futott át az arcomon, majd összehúzott szemöldökkel kezdtem méregetni. Átsuhant az agyamon, hátha valamelyik fiú volt, de a kép messziről készült, aztán megjelent alatta az üzenet is:
Látom, jól szórakoztok. Ha már ilyen jól elvagytok, jöhet a második feladat? 
Gyertek az erdőbe. Most.
 Azonnal felültem.
- Lányok!! - kiáltottam. Semmi. Ilyen hamar elaludnak?! - Lillaaa - odamentem az ágyához, és felráztam.
- Ehh.. Mi van? - dörmögte.
- Ezt nézd! Újabb üzenet! Nekem!
Erre már felült, és kivette a kezemből a telefont.
- Te. Jó. Ég. Petraaa - most ő ment oda felrázni a lányt.
- Mivan!? - nézett ránk dühösem. Lilla a kezébe nyomja a telefonomat, mire fáradtan elolvassa, ami miatt rögtön megborzong, majd felpattan a helyéről - Keltsük a többieket?
- Csak Dávidékat. - mondja gyorsan Lilla. - De őket minél hamarabb.
Felvettük a cipőinket és én egy vékony kabátot a pulcsimra, majd egy zseblámpával osontunk be Dávidék szobájába.
- Hé - suttogtam, mielőtt bementünk volna - Levinek is szólhatok?
- Persze. Addig menj, mi felkeltjük őket!
Átsiettem az udvaron, és megkerestem Leviék szobáját, majd kopogás nélkül benyitottam. Már ők is aludtak, de Levi felült.
- Heló - suttogom - Hozz egy cipőt és pulcsit. Megvárlak. - majd becsuktam az ajtót, és kint vártam. Lilláék már bementek Ádámék szobájába, és már égett a villany. Meghallottam a hátam mögül nyitódó ajtót, és megfordultam. Levi velem szemben állt, egy zseblámpával és pulcsiban.
- Mi a helyzet? - kérdezte normális hangerőn. Elmagyaráztam neki a helyzetet, mire bólintott.
- Még kinek szóltatok?
- Csak neked és Lilláék épp... Nem tudom, mit csinálnak Ádámék szobájában, de nekik is szóltak - vontam meg a vállam.
- Mit fogunk csinálni?
- Hát... Gondolom, csináljuk, amit mondanak.
- Fogalmam sincs, mi lesz Tibivel - sóhajt fel.
Épp odaértünk Ádámék szobájához, kettőt kopogtam, aztán beléptünk. Ádám egy vízipisztolyt tölt fel éppen, Petra és Lilla valamin vitatkoznak, míg Dávid és Bálint figyelik őket.
- Akkor most megyünk, vagy mi a franc? - nézek szét. - Már vagy 10 perce írták, hogy "most"!!
- Oké-oké, megyünk.. Ez kész is van - bólint Ádám, majd kimegy az ajtón. Mind követjük, és felmérjük a fegyvereinket.
- Akkor - kezdem - egy vízipisztoly, egy zsebkés, egy fakard, és... egy plüssmaci. - nézek furán Bálintra.
- Ő nem fegyver! - védekezett - Csak jön szerencsét hozni.
- Szuper. Akkor mínusz egy plüssmaci. Mehetünk.
Végig figyelünk a kihalt utcán, a lámpáinkkal mindig a lábunk elé világítunk. A hegyen (vagy dombon, ahogy tetszik) még jobban figyelünk. Én nagyon parázok, de szerintem nem vagyok egyedül. Sőt, érzem, ahogy Petra remegve kapaszkodik belém, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba; valamint látom, amint Lilla minden második másodpercben elfordítja a fejét - vagy jobbra, vagy balra.
Amikor már bent voltunk az erdő sűrűjében egyszerre torpantunk meg.
- És most? - kérdeztem.
- Várunk - vont vállat Ádám.
Én egy fának dőltem, a lányok letelepedtek egy kidőlt fatörzsre, míg a fiúk csak ácsorogtak.
- Egyébként volt valami konkrét utalás, utasítás, vagy ilyesmi benne? - kérdezte Levi, mire megráztam a fejem.
- Semmi, Nuku, Nyista, Zéró, Méishénme, Típotá, Nada, Nyic - válaszoltam monoton hangsúllyal.
- Hány nyelven tudod, hogy semmi? - kérdezi Zoli.
- Lutho, mo, nihil, ingenting. Csak ennyiszer - nevettem fel - Egyszer fogadásból meg kellett tanulnom valamilyen szót több nyelven. Ezt választottam.

Oké, kezdjük már unni. Vagy 20 perce itt állunk az erdőben, felfegyverkezve, és hajnali fél 4 van. Már kezdünk azon gondolkodni, hogy visszamegyünk, mikor megjelenik valaki (vagy valami) előttünk. Nem az ijesztő pasas, még csak nem is ijesztő. Ez egy manó-porbafingó-izé. Na jó, nem szabad előítéletesnek lennem, de mindenki más ugyanúgy néz rá, mint én; várakozva.
- Ne.. Ne nézzetek így - dadogta - Nos - köszörülte meg a torkát - Üzenetet hoztam.

Hahi mindenki!^-^ Miújság? Na szóval, meglepi rész, volt ihlet, meg minden, szóval igen. 
Jó olvasást!;)
XxChloe M.