Tizenötödik Fejezet

Demon

Tizenötödik Fejezet

"Én még sosem.."

- Kérsz valamit? - kérdezem Dávidot. Már ülünk az ágyon, én az egyik végében, ő meg a másikban. Kissé furán éreztem magam, hogy összebújunk, így miután kibeszéltük magunkat, elhúzódtam, így folytatva a társalgást.
- Aha - bólintott - Valami kaját. Éhes vagyok - vont vállat.
- Jah, nekem is. Kilyukad a gyomrom - szólal meg valaki, mire összerezzentem.
- Te ébren vagy? - kérdezem, miközben felállok.
- Nem - röhög fel Lilla - Persze. Szerinted álmomban beszélek?
- Volt már rá példa - vigyorogtam rá, de ezzel egy időben nekem csapódik egy párna - Hé, én csak az igazat mondom..
A konyhába sétálok, majd kinyitom a hűtőt.
- El kéne menni boltba. Nincs semmi, máskor ne hagyjuk ki a vásárlást.. Viszoont addig van.. - kezdem, elhúzva az o betűt - Van egy romlott sajt.. ami nem tudom hogy került ide.. Van Cerbona szelet..amit nem a hűtőben kéne tárolni.. aztán van itt egy félig üres tejes doboz...
- Félig tele - vág közbe D, mire értetlenül ránézek, de ő csak vigyorog.
- Oké, mindegy. Ééés ennyi, nincs más. Ó, itt még van egy kis cukorka a szekrényben. Ki kéri?
- Én! - pattan fel hirtelen Ricsi, mire felnevetek - Add csak ide - lépeget oda hozzám, majd kiveszi a kezemből a kis zacskó cukrot. - Ó.. Óó. Szédülök. - vágódott le a földre - Túl hamar álltam fel.. - és ezzel végigterül a padlón, majd bevesz egy darabot a zacskóból.
- Oké. - próbálom visszatartani a nevetésemet - Elkéredzkedek a boltba. Ki jön? - az idő közben felkelt Levi jelentkezik.
- A mi szobánkba is kéne pár dolog, majd én megyek.
- Jó, várj meg - kikapkodok egy pár ruhadarabot a fiókomból, majd a fürdőbe felveszem őket.
 Mire kiérek Levi már a pénztárcájába bújva számolgatja a pénzét.
- Mehetünk? - néz fel rám. Bólintok, és megyünk Kamilla szobájához. Kopogtatunk, és pár pillanat múlva Kamilla nyit ajtót (húha, ki gondolta volna..).
- Igen?
- Elszaladunk a boltba venni pár dolgot.
- Tegyetek úgy - majd az orrunkra csapja az ajtót. Oké, nem szó szoros értelmében, az beteges lenne..
A boltban én azonnal összeszedek hasznos dolgokat is (mármint nem csipszet és cukros italokat, mint egyesek.. Nem akarok ujjal mutogatni, de most rámutattam Levire), mint például kenyeret, felvágottakat, kevés gyümölcsöt (mert hátha), és tejet (ami teljesen tele van).
- Kész vagy? - megyek oda Levihez, aki épp kávékat rak bele a kosárkájába.
- Pillanat.. Nem láttál valahol kávét?
- Mi? Itt van, előtted.
- Mii? Várj.. Mit mondtam? - mire döbbenten nézek rá.
- Azt, hogy nem tudom-e, hol vannak a kávék.
- Ja, zsemlét akartam mondani - röhög fel. - Csak nagyon erre koncentráltam, na.
- Az arra van. Egy óriási polcon, ami kiszúrja a szemedet. Van ott még szeletelt kenyér és felszeleteletletele..n..szóval nem-felszeletelt kenyér is, meg barna kenyér, és..
- Jól van, felfogtam - nevetve odamegy a polchoz (amit tényleg, hogy nem vett észre?!) és elvesz onnan egy adag zsömlét. - Mehetünk.
Visszafele úton jót nevetünk a turistákon, akik próbálnak egy sofőrhöz magyarul beszélni, de nem megy nekik valami jól. Majd legnagyobb meglepetésemre Levi odamegy hozzájuk, és angolul kérdezi őket, tud-e segíteni. Végül angolul elkalauzolja őket az egyik közeli fagyizóba, ahova menni akarnak.
- Hú, de bátor vagy! - öklözök bele a vállába - Te született angol.
- Van, amit.. örökölni kell - vonta meg a vállát, mire felröhögök.
Visszaérünk a szobába, ahol kiszolgálok mindenkit. Ma kivételesen nem kint, a padokon eszünk. Kíváncsi vagyok, mi foglalja el ennyire Kamillát, hogy még ezért sem szól. Majd kiderül.
Petrával leterítünk pár pokrócot a földre, majd mindenki elterült rajta.
- Ezt miért is csináltuk? - kérdezem az alkaromra támaszkodva.
- Ja, hát azért, hogy tudjunk beszélgetni, meg kényelmesen elfeküdni, ilyesmi.. - vonogatta a vállát Lilla.
- Aha - bólogattam, majd visszahanyatlottam a hátamra. Egy ideig csend volt, majd újra megszólaltam - Hát, ez aztán az élettel teli beszélgetés - motyogtam, mire a többiek felnevettek.
- Csináljunk valamit - veti fel D.
- Ki mit ajánl? - Néhány perc néma csend telt el.- Micsoda ötletbörze.
Mindenki felnevet.
- Játszunk valamit. - ült fel Petra.
- És mit? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Uu, én tudok egy jót. Az a neve, hogy "Én még soha..". Habár ez egy ivós játék - kuncogott fel Lilla-, de csinálhatjuk kólával vagy bármilyen üdítővel.
- Játékszabályok? - tettem fel az amúgy elég lényeges kérdést. Csak az unokatesómtól hallottam erről a játékról, de még sohasem ástam mélyebbre magam ebben a témában.
- Annyi a lényeg, hogy mindenki mond egy állítást magáról, ami mindenképpen úgy kell kezdődnie, hogy "én még soha..". Aki már csinálta azt a dolgot az iszik - magyarázta Dávid, mire egy enyhe félmosollyal néztem rá.
Petra hozott műanyag poharakat, és kólát, míg mi körbe ültünk. Jobbra mellettem helyezkedett el Lil, melette Ricsi, Ádám, Zoli, Petra, Levi és végül a bal oldalamon Dávid.
- Ki kezd? - néz körbe Levi.
- Majd én - vigyorodott el Ádám - Én még sosem rúgtam be.
Meglepetésemre csak én, és Levi nem ittunk a kólából - meg természetesen Ádám. Habár igaz, hogy csak mi vagyunk itt a kis korúak. Azt hiszem.
- Lilla.. te pontosan hány éves vagy? -húztam össze a szemökdököm.
- Tizenkilenc - vigyorgott rám. Húha. Én meg tökre azt hittem, hogy kb velem egy idős.. - Most mi van? Petra húsz éves - vont vállat, mire felkuncogtam.
- És még nyári táborokba jártok? Ej-ej, kicsit visszamaradtatok.. - vigyorogtam - És amúgy dolgoztok meg minden? - kerekedett el a szemem.
- Egy évet visszamaradtam, szóval most fejeztem csak be a gimit, de egyébként nyár végén kezdek egy Budai egyetemen, meg egy ruhaszalonban a közelben - vont vállat - de térjünk vissza a játékra.
- Én még sosem úsztam meztelenül - mondta Zoli, mire kortyoltam egyet. Igen, viszont mentségemre szóljon, hogy egyedül voltam..
- Húú, mik ki nem derülnek - vigyorgott körbe Ricsi.
Ő, Ádám, Lil és én ittunk csak.
- Még sosem.. vettem fel térdzoknit - csak Lilla iszik.
- Még sohasem láttam lányt focizni. - mondta Levi, mire legtöbben kortyoltunk egyet a poharunkból, köztük én is.
- Hmm... én még sohasem hánytam piától.
Lilla, Ricsi és Levi -mondjuk ő egy kicsit fanyalogva -, is ittak a saját üdítőjükből.
- Még sohasem nyaltam meg a földet - vontam vállat, mire Ricsi meghúzza a poharát.
- Valami pikánsat - kacsintott rá Ádám, mire mindenki felröhögött.
- Én még soha nem vettem fel boxert - kacsintott Lilla Ádámra, mire elnevettem magam.
A délután további része így telt nagyjából, habár a végére behoztuk, az "aki előbb elmegy WC-re, az veszít" szabályt. Petra vesztett.

-----


- Uuuu - lép be Lilla a szobánkba izgatottan - Ma menjünk ki tábort űzet gyújtani.
 Este nyolc van. Egy-két órája, körülbelül mindenki visszament a szobájába. Ricsi azért, mert "már legalább 10 órája nem játszott videó játékon", ahogy a többieknek is megvolt a saját kis elfoglaltsága. Petra a laptopján nézte a Szex és New Yorkot, én meg olvastam.
- Oké.
- És azt beszéltük a srácokkal, hogy felelsz vagy merszezés lesz - dörzsölte a kezét.
- Szuper - bólintott Petra nem túl lelkesen.
- Mi van veletek, ti vén trottyok? - ül le az ágyamra - Lehet, hogy megcsókolom ma Ádámot.
- Majd mondjam én neki, hogy csókoljon meg? - kérdezem fel sem nézve a könyvemből.
- Nee, az gyerekes. Vagy talán nem annyira?.. Na jó, ha ilyet csinálok, - állt fel, majd hátat fordított nekem, aztán lassan megfordította a törzsét és rám kacsintott  - akkor ha rád kerül a sor, mondd ezt neki. Vagy inkább nekem. Igen, nekem. Petra, lehet, hogy majd neked küldöm a jelet.
- Lil, - nevetek fel hangosan - szerintem ne ezt a jelet add. Inkább csak óvatosan rúgj meg, vagy ilyesmi. Tudod, kevésbé feltűnőbbet.
- Jó - vonogatta a vállát - De ha ez lesz a feladatom, ne félj, te is kapsz valamit - kacsintott rám, aztán el is tűnt az ajtóból.
 1 óra múlva már teljesen sötét van, így kint ülünk a tűz körül. Már megvan a hangulat, mindenki beszélget, már nem szorongunk, mint először.
- Akkor, emberek - állt fel Lilla - Most jöhet a felelsz vagy mersz! Vetkőzős változata.
- Nee - nyög fel Zoé.
- Nem kérdés volt - vigyorog - Akkor, Ricsi. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Kivel csókolóztál először?
- A barátnőmmel. - erre páran döbbenten néznek rá - Lilla. Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Egyél földet - röhög fel, mire várakozva nézünk szegényre, aki még hezitál. Majd felszed egy kis földet, és bedobja a szájába (!!) - Pfúj! Lilla, - nevet még jobban Ricsi - csak vicceltem. Azt hittem, inkább villantasz egyet nekünk.
- Na - törli meg a kezét a nadrágjába - Doroti - néz rám, majd kacsint egyet. Görcsbe rándul a gyomrom. - Csókold meg Dávidot.

Sziasztok!:) Ez is kicsit rövid lett, meg olyan semmilyen, de a következő kárpótolni fog, ígérem.:) Jó olvasást, komizzatok, iratkozzatok fel!;)
XxChloe M.