Tizennegyedik Fejezet

Demon

Tizennegyedik fejezet

"Jó reggelt!"

Nagy vonalakban annyi történt, hogy Petra felébredt a zuhany hangjára, riadóztatta a többieket, aztán mindenki felsorakozott, Dávidnak mondták, hogy engem is ébresszen fel, akinek nem tartott sokáig össze rakni a képet, hogy én áztatom magam bent a fürdőben.. ja és nem szólt a többieknek.. no comment.
- De most komolyan.. -kezdtem nevetve- mégis mit hittetek? Egy betörő áztatja magát, vagy esetleg egy hullát akart megfürdetni?
- Nem toom'. Én csak azt fogtam fel, hogy valaki van a fürdőben - rántott vállat barátnőm, aki még mindig nagyon álom ittasan dülöngélt a két fiú között, majd hátra dőlt az óriási plüss farkasának, ami majdnem akkora volt, mint én. Gőzöm nincs, hogy fér el mellette. Amikor megkérdeztem róla, hogy mikor kapta, hangos röhögésben tört ki, és azt válaszolta, hogy így tudta meg az egész farkasos mizériát, ugyanis a szülei nem tudták, hogyan mondják el, így vették ezt a hatalmas farkast, majd egy cetli kíséretében az ajtaja elé rakták. Lilla megmutattam nekem a papírt, amit a farkas nyakörvén hordott, és amiben apró gyöngybetűkkel ennyi állt:

"Elmentünk reggelizni, délután érünk csak haza, majd elmehetnénk moziba, vagy ilyesmi. Rendben?
              Egyébként..vérfarkas vagy.
                               Anya"

Első gondolatom az volt, hogy "ez fura", a második, hogy "ezt nem hiszem el, ez azért mégis csak durva. Én nem hittem volna el", a harmadik pedig, "tuti, hogy csak kamuzik". Amikor ezt megosztottam barátnőmmel vigyorogva rámkacsintott.
Egyébként ezeket nevetve mondta, ezek szerint nem vette a szívére, viszont elmondása alapján eléggé hozzá nőtt a kutyus. Pardon, farkas.
- Viszont én most vissza fekszem, ugyanis mindjárt elalszom. Jó éjt! - mondta még Lill, majd befelé fordulva elaludt.
Mi még beszélgettünk egy jó ideig, már fel is kelt a nap, a többség horkolva aludt eléggé kifacsart testhelyzetben (vagyis Lill, Ricsi, Zoli, és Ádám).
A többiekkel az én ágyamat neveztük ki beszélgetős helynek, amíg fel nem ébrednek a többiek. Én felrakram a vízforralónkra vizet főni, majd megkérdeztem, hogy ki mit kér.
- Egy.. - sandított Zolira - Pontosabban kettő hosszú, édesítővel, tejjel.
- Kakaó - csillant fel D szeme, mire elmosolyodtam édes arckifejezésére.
- Hmm... isteni kakaót tud készíteni. - motyogta egy álmos hang a sarokba tolt ágyból - Én is.. - mormogta Lilla, majd felhúzta magát az ágyra, mert eddig szokásához hűen, fejjel lelógott az róla, és vissza hanyatlott az eredeti helyére.
- Egy sima - mondta Levi.
- Nutella - nyögött fel Ricsi, majd a nyakát masszírozva leborult a székből - direkt -, és aludt tovább.
Vigyorogva terítettem rá egy pokrócot, majd egy puha párnát dobtam mellé, mire egyből magához húzta.
- Imádlak, édes - motyogta, mire mindannyian felnevettünk - kivéve Ádámot, aki még mindig aludt.
Elkészítettem a 'jóreggelt-üdítőket', nagyon régen ittam már ilyet, hisz mindig a futás előtt keltem eddig, és időm sem volt. Utoljára amikor anya nem volt otthon reggel, és apa vitt suliba, és meglepett minket ilyenekkel, na meg megálltunk a Fornettinél.
Én kakaót ittam, gumicukorral. Nyami.
Az álmosság ólom súlyként telepedett rám, a pilláim kezdtek elnehezülni, majd lassan lecsukódtak, és neki dőltem egy izmos vállnak, amire ráhajtottam a fejem. Egyébként meglepően kényelmes volt.

-----

A szobában néma csend volt. Mindenki, aki itt maradt tegnap valamilyen módon elaludt. Ricsi még mindig a padlón feküdt, Levi az egyik fotelben helyezkedett el egy pokróccal, Ádám teljesen becsúszott a fal és az ágy közé, míg Lilla kényelmesen szétterült az ágyán. Zoli és Petra szolidan összebújva aludtak, míg mi D-vel egy ágyon aludtunk, ő az egyik karját körém fonva hátulról átölelt, míg a másik karján a fejem pihentetem. A takaró már nincs rajtunk, de nem is volt szükséges, ugyanis a belőle áradó meleg nem engedi, hogy fázzak. A friss menta és némi férfi parfüm illata körbeölel, míg érzem a tarkómon eggyenletes szuszogását. Megfordulok, hogy még jobban "betakarózhassak" vele, amikor megszólal.
- Jó reggelt - összerezzenek álmos hangjára, majd a fejemet jobban belefúrva a vállába válaszolok.
- Neked is - a hangom még kásás, erősen azt sugallva, hogy "most keltem, hagyjál!", mire halkan felnevet, és beletemeti arcát a hajamba. Hallom, ahogy mélyet lélegzik, mire elmosolyodom. - Mm... Hány óra?
- Asszem'.. kilenc, fél tíz körül.
- És a futás? - kérdem, habár most az érdekel legkevésbé.
- Ma kihagyjuk - von vállat, mire értetlenül felemelem a fejem - Milla megengedte.
- Vagy úgy..
A délelőtt további részét lustulással töltjük, halkan beszélgetünk, mesél az otthoni barátairól, én az enyéimről, az osztálytársaim idiótaságairól, meg hogy miket szoktak csinálni a barátaival, a kedvenc helyeinkről. Meg ilyenekről.
- Van egy erdő a régi házunk mellett. Habár még mindig a miénk, de csak én szoktam néha használni. Na szóval, abban az erdőben van egy patak, és mellette pedig egy rét. Néhány évvel ezelőtt anyáék mutatták, és azóta rendszeresen lejártunk oda a húgommal. Habár azóta nem voltam ott. Lehet, majd vissza kéne nemsokára menni. Nyár végén. Esetleg.
Elmosolyodtam.

Na, helloka. Igen.. nem sikerült a megbeszélt időpontra hozni, de egyszerűen nem volt ihlet. Viszoont itt van most, egy kicsit rövidke lett, de remélem azért elnyeri a tetszéseteket.
Komizzatok, iratkozzatok fel, pipáljatok!:)
XxChloe