Huszonegyedik Fejezet

Demon

Huszonegyedik Fejezet
Tűz

Ha eddig egy cseppnyi kétségünk is lett volna, most elszállt. Ugyanis voltak olyanok, akik felvetették azt az ötletet, hogy csak tényleg sétálni volt, és azok a valamik elrabolták, mint Tibit. 

Bence mintha ott se lettünk volna sétált az asztalokhoz, ahol a frissen készült ebéd sorakozott. Ezt hogy a francba csinálják, de most komolyan?..
- Nem jöttök enni? - kérdezte benézve a szobába. Én döbbenten figyeltem mindent.
Odamentünk a padokhoz, és leültünk. Észrevettem, hogy csomó fadarab van szétszórva az udvaron, de nem foglalkoztam vele nagyon, biztos valaki tüzifát gyűjtött a tábortűzhöz..

----

Délután D-vel a szobájukban pihentünk, csak ketten.
- Szerinted Bence tényleg tégla? - kérdeztem az ágyán feküdve.
- Valószínű. Vagyis, én simán elhinném, ha kiderülne.
Ő a földön ült, és engem nézett. Hihetetlen, de még mindig nem tudom, mit csinálunk. Ezek mostanában baráti beszélgetések köztünk, és nincs semmi.. egyéb. Viszont néha fogjuk egymás kezét, olyankor gyorsabban ver a szívem, és a tenyerem is izzad.
- Már több, mint egy hónapja vagyunk itt, és annyit értem el, hogy vámpírrá változtam..- sóhajtottam fel kis csönd után.
- Hát.. Szerintem nagyon jó itt - mosolyodott el. Megvontam a vállam, és ekkor felült az ágyra, mellém.
- Doroti.. - suttogta, és ekkor teljesen biztos voltam, hogy megcsókol. Vagy én őt. Igen, azt hiszem az utóbbi.
Már csak öt centi volt közöttünk. Éreztem a menta illatú lehelletét, és a férfias parfümjét. Ha azt egyáltalán parfümnek hívják...
A szája már érintette az enyémet. Hirtelen egy sikítást hallottam. Elhúzódtam Dávidtól és felpattantam. Egyszerre rontottunk ki a szobájukból, de én rögtön meg is torpantam. Az egész tábor lángokban állt. Gondolkodás nélkül cselekedtem, már legalább ötvenhatezerszer elpróbáltuk, hogy mi a teendő, ha tűz van, és már szinte monoton hangulatban csináltam mindent. A szobánk felé szaladtam, és a rögtön egy hátizsákba pakoltam pár létfontosságú dolgot és rohantam a többiekhez.
Lilla és Petra is segítettek és kirohanva vitték a kapu elé a cuccokat, és pakoltak ők is a fiúk helyett, mivel a nagy többségük próbálták oltani a tüzet, ami valljuk be, nem nagyon sikerült.
Boti a tűzoltókat is hívta.
Megtorpantam.
Megláttam Dávidot, amint egy vödör vízzel leönti az egyik padot, majd rám kapta a tekintetét. A szeme aggodalmasan csillogott, a ruhája megpörkölődött.
- Doroti! - kiáltott rám Lilla. Egy pillanat alatt kiürült a tábor, és együtt futottunk egy olyan helyre, ahol nagyjából biztonságban vagyunk.

-----

Fél óra múlva az edőben pihent az egész tábor, egy kidőlt fa törzsén. Én még teljes kábulatban ültem, és próbáltam mélyeket lélegezni.
Bianka és Betti a körmüket rágcsálva üldögéltek, én pedig csak meredtem magam elé, Lilla mellettem szorongatta a kezem.
Mindenkinél csak egy hátizsák volt. Ennyi időnk volt. Egy táska.
- Most, - köszörülte meg a torkát Levi - mi is lesz?
- Szarban vagyunk - álapította meg Boti.
- Nincs hol aludnunk.
- Nagyon ennivalónk sincs - húzta el a száját Petra.
- És Tibi még mindig nincs meg.
- Szóval akkor hova megyünk?
- Egy másik táborba - szólalt meg Kamilla - Mindenképpen. Ott be tudnak fogadni. Az angolokhoz megyünk, legtöbben itt angolul beszélnek jól.
- Ez jó ötlet - vonja meg a vállát Dávid -, de még mindig üzenhetnek nekünk.
- Akkor is odamegyünk - erősködött Kamilla, és igaza volt. Az a tábor van legközelebb.
- Merre kell mennünk? - kérdeztem.
- Nincs messze a mi táborunktól. Húsz perc gyalog, talán. Indulhatunk? - kérdezte.
- Menjünk - tápászkodtunk fel Lillával.
 Nem olyan rég sétáltunk, mikor Levi libbent mellém.
- Mit szólsz ehhez? Leégett a táborunk.. - motyogta.
- Azt, hogy ez egy... Szóval, hülye helyzet.
- Kicseszettül - bólogatott.
- És fura az angolom. Inkább a kiejtés megy, meg az olvasás. De nem tudok annyira jól beszélni.
- Ó, én igen - nevetett fel, és én is elmosolyodok az emlékre - Elvégre, született angol vagyok.
- Az vagy - vigyorogtam rá. - Jól látom, mostanában Zoé hajt rád? - folytottam el egy mosolyt, amikor megláttam, hogy egymás szemébe bámultak.
- Lehet - vonogatta a vállát - Sok csajt érdeklek, - most egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán - de annyira nem érdekelnek, unalmasak.
- Jaa, értem. Hímsoviniszta.. - motyogtam.
- Mi?
- Semmi - vigyorogtam rá.
- Egyébként.. D-vel belehúztatok - lökött meg.
- ..Mi? - nyeltem egyet.
- Tudod. - kacsintott. Tudtam..
Csendben sétáltunk tovább, amikor Levi felkurjantott.
- Mikor leszünk ott?
- Kuss és sétálj - kiáltott vissza Kam. Felnevettem.
Dávid rámkacsintott, mire elvörösödtem.
Nem tudom pontosan mennyi ideig sétáltunk, amikor egy hasonló kapu előtt találtuk magunkat, mint a miénk volt.
- Itt is volnánk - fordult hátra hozzánk Kamilla - Várjatok itt, megyek, és beszélek a táborvezetővel.
 Kis idő múlva megjelent.
- Mehettek. - és ezzel berontottunk az angol taborába. Ahogy elfoglaltunk pár szabad szobát harmincan, furcsán méregettek az itteniek. Mi csak mosolyogtunk és azt hajtogattuk, hogy "hi, hello, hi", mintha perfectül beszélnénk a nyelvet.
- Lányok, ebbe a szobába - intett Kamilla minket a kapu melletti kisebb szobába - Fiúk meg a mellette lévőbe. - és így pakoltunk. Közben beszélgettünk, mintha nem is történt volna semmi, és nevetgéltünk, mikor egy-egy angol srác beköszönt nekünk. Az egyik majdnem átölelte Bogit, de ő mosolyogva elhúzódott.
 Igazából egész jól megvoltunk. Este felé egy lány szólt nekünk, hogy mindjárt tábortűzezés lesz. Először nem értettük, de szerencsére ott volt nekünk Éva, aki tényleg jól beszélt angolul.
- Jött üzi? - kérdezte Lilla a fiúktól, mikor kiültünk a tűz köré.
- Még nem. De attól félek, jönni fog. - felelt erre Zoli.
- Biztos jön - biccentettem.
- Hé. Hogy gyulladt fel a tábor? - kérdezte hirtelen D. Elhallgattunk.
- Ki volt akkor kint? - kérdeztem.
- Én kint voltam Zolival, de csak azt láttam, hogy ég az egyik pad, és szóltam a többieknek, Bettivel együtt, aki szintén kint volt... - gondolkodott Petra.
- Bence? Nem volt kint? - kérdezte Levi.
- ...Nem tudom - motyogta Betti - Lehet, hogy ott volt...
- Szuper. Miért vádoljuk Bencét? - teszi fel hirtelen a kérdést Tessza.
- Még nincs konkrét bizonyítékunk, de szerintem tényleg nem stimmel valami. - nézek döbbenten. - Tessza. Mi van veled?
- Mi lenne? Semmi. - felelte felhúzva az orrát.
"Ő sem stimmel" - tátogja nekem Lilla, mire gombóc nő a torkomba.

Halii!^^ Na, itt a fejezet. Nekem annyira nem tetszik, de itt van:D.. Komizzatok, pipáljatok és/vagy iratkozzatok fel!:) 

Remélem tetszik, jó olvasást!